hord arcunkba a szél
oázishoz jutni
van-e még remény
vagy nyomtalan
szakad ránk
a pusztulás
csak te leszel
egymagad
nem segít
senki más-
megérint
a gondolat
hadd mossam le
arcodat hűs
vízzel enyhítsem
szomjadat
friss remény
gyertyaláng
szíveinkben nyíló
sivatagi kristályvirág

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése