Magamhoz ölelném a verset,
ha lehetne verseket ölelni,
a szívem felel, hogy lehet,
lehet a verset ölelve szeretni.
Átkarolnám a festményeket,
mert a táj is ölelhető,
lüktet bennem a szeretet
mindazért a sok festék illatért.
A csodák bennünk laknak,
ők az élősködő éltetők,
az embert festeni szerető
lakozik bennem, emberi erő.
Magamhoz ölelném mind,
aki élni segíti azt, akinek
alig van az életében a munkán
kívüli vigasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése