Leszállt az est,
opálos már a hegyorom,
visszhangzik még a völgy,
oson a csend valahol.
Leplet borít az est,
fedi az öreg fűz ágát,
alatta madár csitul:
visszavárja párját.
Mégis, ha rámhajolsz a csendben,
ábrándos, forró a vágy,
tenyerembe bújod a hajnalt,
átalusszuk így a fényhalált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése