Húsz éve próbálok üzenni – jöjjön el - …
Mégis, ki erre járt, s úgy tűnt, hogy ő az,
rácáfolt hamar a nemvállalt testközel,
mindössze torkom lett csöndes és száraz.
Könnyen azt mondhatják: Biztosan másra vár.
De akit én várok, annak más nem kell,
és amikor függönyt nyit felém a láthatár,
rám bólint józan, és megfontolt fejjel.
Állítják: Amiről lemondunk, teljesül.
És hogyha feladom, s végül beállít?
A nem várt érkező mit érez legbelül?
Ekkora hűséggel várhatnék bárkit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése