Utunkat kiszámítani előre nem lehet,
vonulnak éveink, mint végtelen hosszú sor,
a napfény folyosóin lebegő porszemek;
s a függöny legördülhet köröttünk bármikor.
Úgy kéne játszanunk, hogy nekünk is jó legyen
és ne maradjon talány, vajon mit akarunk.
Akik fentről nézik túl az üveghegyen,
ha nem is értik, érezzék meg, mit takar szavunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése