Ezen a lépcsőn már nem jutok a hegyre,
ülök a tövében, és megint koldulok.
Ugyanazt kántálom eszelősen egyre:
Felülről kizártak, adjatok egy zugot!
Sohasem jártam fönn, talán csak álmomban,
s mire fölébredtem, sár lett az aranyból,
és újra a templomkapuban állottam,
hallgatva, ahogyan a hajnali hang szól.
Zsolozsmás, korai misézők énekén
tűnődve, próbálom kérni a szenteket,
de mind égre fordul, egy se néz énfelém,
bárhogy fohászkodom, mint a kő, csendesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése