N. Horváth Péter: Ha egyszer...

…igen, ha egyszer úgy ölelne át,
ne legyen csak a pillanat műve;
nem visszafogva s őrizve magát,
hanem szabadon alámerülve...
Igen, ha egyszer úgy ölelne át,

vállalna válla áttetsző bőre...,
hagyná beszívnom nyári illatát.
- Éjjel is napfényt innék belőle. -
Igen, ha egyszer úgy ölelne át.

…igen, ha egyszer úgy ölelne át,
szelíden fogna két karja közre,
elsimítva a vágy mozdulatát,
- illúziómat sem összetörve...
Igen, ha egyszer úgy ölelne át,

…igen, ha egyszer úgy ölelne át,
megmaradhasson a későőszre;
míg tél fedi el mindkettőnk nyomát.
- Őt látom bennem tekintve körbe,
mert nincsen más, ki így ölelne át.