Van, hogy én a verset, de többször a vers választ.
A gondolat kiboncol, s felkínál magának
megkeresve hol van valódi kijárat,
s váratlan irányból önti rám a választ.
Apró részletekből bontja ki a titkot,
sokszor láz-gyújtásig kínzó kérdéseket;
s bármilyen oldalról, mindig bennük leszek,
a kulcs nélkül jövőknek mindörökre titkolt.
Darabonként rázom széjjel az egészet,
sosem állhat össze végleg a mozaik.
Teljes valósággá senki sem szabadít,
csak amit leírok, állíthat egésznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése