Milyen képzetek, milyen álmok
bújnak a szempilláim alá,
amikor útra kelek az éjszaka
félelmetes alagútjaiba,
hogy megtaláljalak
ebben a századvégi,
ezredvégi labirintusban?
Talán beleraktad a táskámba
azt a híres gombolyagot,
s ha megküzdöttem
a látomással,
nem kell belehalnom
a győzelembe,
mert kitalálok.
Elvezet hozzád a köldökzsinór,
hiszen te hoztál a világra,
s belőled, általad élek,
mert nincsen más,
csak az a tekintet,
csak az az ölelés,
csak az az élni akarás,
amelynek igéit
tőled kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése