ahányszor felébredsz.
Nézz szembe magaddal, dolgaiddal –
nem vagy való már a mesékhez.
Többször nézz az égre, mint a tükörbe,
de aztán már a lábad elé láss.
Köszönettel szeld száraz kenyered –
nem juthat mindig kalács.
Mert a kenyérszeléshez is bátorság kell,
nem kell-e eltenni belőle valakinek.
Bátorság kell belátni azt is,
hogy nem mind a tied.
Bátorság kell az énekhez,
mert szurony-szironyosak az éjszakák.
Fújni, zümmögni, dünnyögni kell,
hogy hozhasson a fény még néhány csodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése