-részlet-
A vers önkitárulkozás, önkifejezés, az Én árnyalatinak fölvillantása.
A vers ünnep a hétköznapokban, képzeletbeli utazás szavak szárnyán
vagy a csönd fedélzetén.
A vers tükör, melybe ha belenézek (beleolvasok), meglátom önmagam, és
önmagamban a gyarlóság mellett a magasztosat, vagyis az örök emberit.
A vers repülés vagy éppen zuhanás: magasság és mélység érintése.
A vers a vágyak, álmok, benyomások, érzések, érzelmek, gondolatok kifutópályája.
A vers a szó és a szavakon túli, a szavak mögötti végtelen és kiszolgáltatott
világ.
A vers áldás és átok, kegyelem és kárhozat, menny és pokol, az ellentétek
békés egymásba csitulása.
A vers a felnőtt lélek gyermekien tiszta és őszinte játéka: bújócska az elmúlással…
A vers ajándék, melyet meg kell tanulnunk elfogadni és befogadni. Ez a
folyamat egyszerre gyötrelmes és gyönyörűséges. A kisgyermeknek viszont
természetes, mert ő még lénye egészével a versben él, annak ritmusában, zeneiségében, szókapcsolataiban.
A költészet varázsa nem kívülről hat rá, hanem belülről, a lélek határain belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése