Vegyél magadhoz, ahogyan a bort,
a reggel hűvösét, a kenyeret,
a keretbe nem foglalható tájat –
amint lehet.
Tegyél el apró dolgaid közé,
engedj időznöm ott egy keveset,
felejts el lassan, észrevétlenül,
amint lehet.
Felejts magadban, ne törődj velem,
viselj, mint bőrödön halvány heget,
hogy növekedjem majd a pórusokkal,
amint lehet.
Vegyél magadhoz, ahogyan a szó
még ismeretlen ízeit veszed,
takarj be gondod rejtett vánkosába –
amint lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése