A napban hagytam fészkem,
fájó születésem szikraként égető nyomait,
fényben, villanásban oldódó sötétet,
csak árvaságom hoztam magammal
fehér vászon lepedőre: este.
Sírtam, anyám magához ölelt,
az otthon volt a teste.
Indultam suttogó szavakon,
pislogó gyertyaláng után,
fehér vászonra hímzett színes virágokat,
karjában ringató anyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése