1
Nem számoltam még le veled,
talán nem is fogok;
sugárzol, simogat szeled,
pedig nincs rá okod:
óh hányszor elengedtelek,
és most se tudom, hogy mit tegyek,
fussak vagy arcul üsselek?
Hisz a kezem fogod.
2
Serény két lábad el nem fárad,
hiába futnék, megtalálsz.
Körülzársz, mint folyó a várat,
ölelsz, velem egy ágyban hálsz.
Elaltatsz, ha elkezdek félni,
szidnálak, de nem engeded,
nem tudok én halni, se élni,
csak egyidejűségben veled.
Gyötör a szomj szelíd szavakra,
vadonból is kiátkozott:
s mint szarvas szép híves patakra,
színed elé kívánkozok.
Csodálatos vers! Köszönet érte áldott emlékű magyartanáromnak, Kiss Tamásnak!
VálaszTörlésKedves Éva Judit!
TörlésKöszönöm a szavait.
Valóban csodaszép Kiss Tamás verse!