1
Köszöntlek!
Két karom kitárom és áldani szeretnélek.
Mintha a föld papja volnék
– az egész földé.
Dús virágáradásban állok,
szelíd égbolt alatt.
A mezők szentje vagyok.
Kicsi porom, lehajlok
fölibéd néma arccal és megcsókolom
a porszemet.
Fáradt, nehéz föld-nyoszolyán fekszem.
Véres robot után elnyúlok csendes mezőben.
Testem földnek adom.
Lelkem hozzád küldöm el.
Repüljön, szárnyas jószág – égi repüléssel.
Valahol zengnek a harsonák,
s a titkos kürtök,
a dobok megperdülnek –
Valahol ver örök ritmusával –
a szív.
2
Bús idő repülése
üt szíven...
Évek nehezednek fejemre
és – siker nélkül.
A nagy, egész győzelem,
a teli-bús végtelen áldás
hiányzik életemből
és a – megáldatás.
