Sötétben élek, bár süt a Nap,
vaksin nézem a sugarakat,
homály, mindenütt csak homály –
tündöklenek a sziklafalak.
Tapogatom a homályt,
hogy gyúrjak belőle csillagot.
Elfújja Isten a homályt,
s a csillag az égen fölragyog.
Szívemben
a csillag föllobog.
Tört fénye, fotonja vagyok,
s mint egy sóhajtás,
elfogyok.
