te légy remény a lámpás sejtelem
tapogatózni időm pulzusán
s lüktetését mérni iránytűm
a ködben kóválygó útjaim során
te légy a tétovázó derengés fénye
fagyponton is izzíts
termőn áldó kedvre
te légy az álmaim
süllyeszthetetlen mentőöve
kristálykemény fogódzó is légy nekem
vércseppjeid se legyenek mások
csak kővé szikkadt morzsa-jeladások
hogy érezhessem nyomukba fordulva
bárhonnan mindig hazatalálok
s ha már hullanom kell
engedj úgy hullani
akár az eső hull a szomjas tájra
hadd cseperedjen tikkadt rögein a fű
s zengjen nyomomban
a bádogcsatorna
