Szente B. Levente: Ahogy öregszem

ahogy
öregszem
egyre közelebb
érzem az erdőt
a fát
gyökerei között
a sok apró
csodát

s lelkem
tehozzád
ahogy száll

borostyán leszek úgyis
szemedben
égő emlékfáklya
akkor is
ha már
nincs tovább
te ezt add tovább
tovább