Hársfalomb.
Átázott
szürke domb.
Érleli
titkait
már
a kökény.
Sóhajt küld
most a táj,
törékeny
ég szitál
s korai harmat
sír a föld sebén.
Megkésett
suttogás,
szavakba
gyűrt
parázs-
fehér napok
tüzén
tengődik ő,
ha egyszer
arra jár,
s ott éppen
ég a nyár
záporok
bársonyán,
szemedbe nő…
