Szürke bádogkádban mosunk,
Mint szegény anyánk ötven éve,
Dagasztjuk a piszkos nyakú inget,
Mosószappan szagú a vasalatlan élet éle,
Megint piszkossá vált a Világ,
Megfoltozzuk a korábban eldobott ruhát,
Sorban állunk kegyelem ebédért,
Mint volt itt már kilencven éve,
Fapados, zúgó tántorgás húz,
Cselédnek állunk, el kell válnunk,
Széjjel szakadtunk, omlunk
Mint a megbomlott élet-kéve,
Negyven éve várom az ígéret földjét,
Törtem magam,… valamit még tenni kéne!
Századnyi hazugság, harc, halál, küzdés,
Mégis itt hagynak az út szélén,
… most úgy tűnik … mindennek vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése