...akkor majd előveszem azt a régi lábast,
a magasfalút, és telesuttogom
a legízesebb szavainkkal, meghintem
puha érintéseinkkel, ropogós, színes örömöket,
fűszeres mosolyokat keverek hozzá,
és egy csipetet abból, ahogy egymásra néztünk
itt és ott és akkor és legelőször.
Aztán, összefont ujjaink lánglobogása kell csak
és hogy kifussunk ide, a ház elé, a nagy
fenyőhöz, tűleveleiről az utolsó, őszi
fényszikrákat dísznek a szemöldököd fölé
lecsenni, és jó szagú, ünneplői
meztelenre vetkőzünk majd,
úgy foglak a tenyeremre venni,
hogy érezzem, mint leszel könnyebb
minden falattól, s míg táplállak, nézlek,
nézlek és nem tudok veled betelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése