Maradj még! Várj!
Még nem szerettelek ősszel,
göndör gesztenyék közt...
fényes illatukat végiggurítanám gerinceden,
míg néznénk egymást hosszan és szelíden.
S oly tisztán, ahogy csak könnyek születhetnek,
tenyerünkben a simogatás majd úgy terem...
Tán esne is, hát... essen!
És a nehéz pára
édes csöppekben, akár a gyöngy
dús, zöld és tört-ezüst színekben
felülne az ajkad vonalára...
reszketnénk, amíg lecsókolom mind
és reszketésünk csipkét ver a felhőn,
mely mögött a Nap, mialatt feljön
színes szelekkel ölelkezik...
Lásd... úgy szeretnélek ősszel
gesztenyék közt,
ahogy a fények hajlogatják íveik
táncos ujjainkon, míg összekulcsolódnak,
és a szép sóhajoktól sírnánk mind a ketten...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése