Szívem helyén pinceablak,
álmaimból isznak varjak,
napfény-kezek szeget vernek,
csuklóimból tavasz sarjad.
Fehér lepedőn siklom hozzád,
ásítanak a nárciszok,
mint altatót, nyelem le vágyam...
És holnap újra esni fog.
Lekéstem pár feltámadást már,
s ez az utolsó változat,
most összekuszált életemből
te fésüld ki az álmokat.
Így minden zöld lesz, mint az élet,
ünnep-fehér, mint lenn a fák,
s a pinceablakon benéznek
a boldog részeg orgonák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése